2010. október 25. - ÁTADTUK AZ ADOMÁNYOKAT

Devecserbe és Kolontárra nagyon nehéz bejutni, engedély nélkül lehetetlen, így a múlt héten összegyűlt adományokat Ajkára szállítottuk, ahol két különböző helyszínen működik az adományok elhelyezése, szortírozása és kiosztása...


Első utunk egy régi, nem használt óvodához vezetett, ahol a ruhákat gyűjtik, válogatják, majd adják át a rászorulóknak.

 

 

A terembe lépve 5-6 önkéntessel találkoztunk, akik az első segélyszállítmányok óta megállás nélkül válogatják, csoportosítják a ruhákat, baba holmikat, takarókat, párnákat. Arcukon fáradtság, keserűség de mellette öröm, hogy újabb segítség érkezik. Kérés nélkül siettek az autóhoz és segítettek behordani a zsákokat. Az egyik önkéntes szerint ezeknek a tárgyi adományoknak tudják most a leginkább hasznukat venni a rászorulók, mert ezek azok a dolgok amik biztosan jó helyre kerülnek, míg ígéretekből van elég, a pénzadományok pedig vagy jó helyre kerülnek vagy nem. Egyáltalán oda kerül, ahol szükség van rá? Eljut-e oda, ahová az adományozók szánták?

 


A rászorulókra váró csomagok

 

Rövid beszélgetésünk után búcsút vettünk Tőlük, "jó munkát" , kitartást kívánva és tovább indultunk a következő helyszínre.

 

Második megállónk a Bányász Sportpálya területén volt, ahol átvették tőlünk az élelmiszereket, tisztító és tisztálkodó szereket.

 

 

Jó volt látni, hogy az épületben már csak a bejárati ajtónál tudtuk felhalmozni a szállítmányunkat, mert máshol nem volt hely. Az egyik kedves hölgy, miközben kiállított nekünk egy igazolást köszönetük jeléül, elmondta, hogy több mint 400 házat öntött el az iszap, és Devecsert bár messzebb van a katasztrófától, tízszer annyi kár érte mint Kolontárt. Természetesen megjelentek a katasztrófa-túristák, akik pár zsugor ásványvízzel megrakott csomagtartóval próbáltak bejutni a helyszínre, ahol az ideiglenes kitelepítés miatt már nem volt senki.

 

Talán jobb is volt ,hogy nem láttuk a katasztrófa súlytotta településeket és összességében jó érzéssel indulhattunk haza, látva a sok segítőkész embert aki összefog egy ilyen eset kapcsán, főleg úgy hogy mi is kivehettük a részünket egy kicsit és tettünk azért hogy ezeknek az embereknek jobb legyen.

 

Ezúton szeretnénk tolmácsolni az ottani önkéntesek köszönetét az adományozóknak, akik önzeltenül segítettek.

TAMOP
TAMOP